M�r december 20-a volt, �s m�g nem esett le az els� h�.

Eltelt k�t nap, �s m�g mindig nem esett a h�. Anya fels�hajtott:

- N�gy nap m�lva kar�csony lesz! Id�n sem lesz feh�r kar�csonyunk.

M�snap kor�n kin�ztem az ablakon, h�tha esett a h�, de nem.

- Nini, hisz ez egy j�gcsap! – ki�ltottam.

Egy hatalmas j�gcsap l�gott a teraszon. Leszaladtam, megn�zni. Lent valaki k�sz�nt nekem:

- Szia!

K�r�ln�ztem, de nem l�ttam sehol senkit.

- Szia, �n vagyok az! �n vagyok a j�gcsap man�.

- Nem hiszek a szememnek! Egy j�gcsapba b�jt man�!

- Igen, de most nem ez a fontos, engem nem l�t soha senki, csak te, mert te l�tt�l meg el�sz�r. K�rlek seg�ts nekem, mert egy gonosz boszorka azt akarja, hogy ne legyen soha t�bb� t�l az eg�sz vil�gon. Ezt kell megakad�lyoznunk.

- De �n erre nem vagyok k�pes!

- De igen is k�pes vagy r�, mert egy�tt megmenthetj�k a telet.

- De nem!

- J�l van, duzzogj, majd megb�nod, ha soha t�bb� nem lesz t�l.

- J�l van, seg�tek.

- Most fogj meg engem er�sen, de vigy�zz, nehogy elolvadjak, �s elrep�l�nk a boszork�nyhoz. �vatosan felemelkedt�nk �s m�r rep�lt�nk is. Nemsok�ra meg�rkezt�nk, �s ben�zt�nk a boszork�ny ablak�n.

- N�zd! A boszork�ny kez�ben van egy tekercs, amelyre r� van �rva a var�zsige. Ha ezt el�getj�k, megt�rik a var�zslat. Te keress k�t k�vet, �n addig megszerzem a tekercset. L�gy �vatos! – mondta a man�.

Megszereztem a k�veket �s v�rtam. A man� addig bement a boszork�nyhoz.

- M�r megint te! – ki�ltott m�rgesen a boszork�ny.

A man�nak esz�be jutott, hogy a boszork�ny nagyon �gyel a k�lsej�re, �s azt mondta neki:

- Foltos h�tul a ruh�d!

A boszork�ny h�tra n�zett, a man� addig elcsente a tekercset a zseb�b�l, �s kidobta az ablakon.

- Nem tudok t�zet gy�jtani – ki�ltotta r�m�lten.

- Seg�tek! – v�laszolt a man�. �sd �ssze a k�veket �s tartsd a tekercs al�.

A man�nak igaza lett, �ssze�t�ttem a k�veket �s a szikr�t�l begyulladt a tekercs, s vele egy�tt el�gett a var�zslat.

- Most m�r ideje haza menned! De ami�rt seg�tett�l, lehet egy k�v�ns�god!

- Legyen mindig sz�p feh�r kar�csonyunk! – k�rtem.

- K�sz�n�m a seg�ts�ged. H�kusz, p�kusz! – mondta a man�, �s m�ris haza�rkeztem.

Odakint pedig s�r�n hullt a h�.

Az�ta is boldogan �lek a csal�dommal, s ha r�n�zek egy j�gcsapra, mindig eszembe jut ez a t�rt�net.